Köszöntő

Amint ráfordulunk déli irányban a 67-es főútra és elhagyjuk a nyáron nyüzsgő, ám telente elcsendesülő Balatont, hirtelen más világban találjuk magunkat. A tó, a strandok, a fürdőzők képe, a lángos illata és a balatoni nyáreste érzéki hangjai lassan mind elenyésznek, s helyüket elfoglalja a somogyi dombok lankáit uraló szelíd békesség. 

Az erdők borította dombok tengerében, kukorica és búzatáblák szegélyezte utak között, szőlőhegyek mögött bújik meg szigetként megannyi település, köztük Karád is. A falu története ezer évre nyúlik vissza. Árpád-kori okiratok említik először a nevét, dúlta török, volt virágzó járási központ, lakosságát tizedelte járvány és háború. Néhány évig iskolánkban tanított Gárdonyi Géza, osztottak itt földet, alakítottak munkástanácsot, alapítottak hitelszövetkezetet, termelőszövetkezetet. 

Karád emellett igen gazdag népi művészeti örökséggel bír: híres a karádi népdal, néptánc és a hímzés. Ma táncegyüttes, hímzőkör, fesztiválok gondoskodnak arról, hogy élő maradjon a hagyomány, amelyet Kodály Zoltán, Vikár László is kutatott.
A múlt tisztelete mellett a jelen kihívásainak is igyekszünk megfelelni. A helyi fejlesztésekkel jobb körülményeket, munkát, élhetőbb falut akarunk teremteni az itt élők számára. Legyen szó akár csatornázásról, akár új felszerelésről a helyi önkéntes tűzoltónak, akár a templom felújításáról a lényeg ugyanaz: településünk épülése, fejlődése.
Olyan községet szeretnénk magunknak, ahol jó élni.

Az itt élők mellett az ide látogatókra is gondolunk. Szeretettel fogadjuk, akár egy órát tölt el, akár több hétre érkezik hozzánk. A vendéget nálunk a Balaton közelsége, a dél-balatoni borvidék ízei-zamatai mellett a természeti táj magával ragadó szépsége, a lassan csordogáló idő biztosította zavartalan pihenés élménye és a karádi polgárok vendégszeretete várja.

 

Schádl Szilárd, polgármester