Karádi erdő októberben
Szüreti felvonulás
2017. szeptember 30.

Karádi néptánc

Horvath Janos neptancos
A karádi származású Horváth János (1914. augusztus 15. – 1984. december 2.) a kanásztánc legkiválóbb művelője, a népművészet mestere címet is megkapta.
A Gyöngyösbokréta együttes szólistájaként fellépett 1938-ban Cannesban, 1939-ben Brüsszelben, de szerepelt Kassán és Bécsben is.
A Népművészet Mestere díjat 1979-ben kapta meg, amit haláláig büszkén viselt. 

A helyi művészeti iskola, melyet 1999-ben a Karád Község Ifjúságának Boldogulására Közalapítvány hozta létre, büszkén viseli az ő nevét. Fennállása óta hazánkban és külföldön is több helyen bemutatták híres táncainkat és népdalainkat.

A dél-dunántúli kanásztánc-verbunkhoz a magyar népzene legrégibb táncdallam típusai kapcsolódnak. A takácstánc és sapkatánc, valamint az üveges táncok is e tánccsalád tagjai. A Dél-Dunántúl a régi táncdalok mellett a kezdetleges tánckísérő hangszerek használatát is sokáig megőrizte: a dudát, furulyát, köcsögdudát és a citerát. "Somogy gazdasági és társadalmi fejlődése létrehozta a táncélet kivirágzását is. A táncalkalmak sokasága, a paraszti életet át-meg áthálózó kisebb - nagyobb ünnepi szokások tömkelege, a táncos munkaalkalmak, röviden: a táncolási lehetőségek bősége tette azt, hogy a somogyi ember egyben táncos emberré is válhatott,...". A táncalkalmaknak jótékony hatása van a közösségi életre is.